A tibeti orvoslás története

A tibeti orvoslás kezdete a kora buddhista korszakra, a Bön vallás hagyományaira tehető.  Bönpas animista gyógyító gyakorlatát Shenrab Miwo kezdte tanítani több évszázaddal ezelőtt. Ez a gyakorlat különböző gyógyítási praktikákat, táplálkozási szabályokat, alapvető farmakológiát foglal magába. Bönpas sámánista gyakorlata és természettudományi tevékenysége a hetedik évszázad első felében Song Tsen Gampo tibeti király uralkodása alatt lett megreformálva és továbbfejlesztve. A király Song Tsen Gampo két feleségének a kínai hercegnő Wencheng és a nepáli hercegnő Bhrikuti javaslatára orvosokat hívott Indiából, Kínából, Iránból, Nepálból és Kazasztánból.  A tibeti szentírást továbbfejlesztették és különböző tibeti orvostudományi szövegeket fordítottak le tibeti nyelvre.

Tri Song Detsen (755-797) király uralkodása alatt egy orvostudományi konferenciát hívtak össze Lhasa-ban, ahová orvosokat hívtak meg a környező területekről. Yuthok Yonten Gonpo, tibeti orvos a bemutatott orvostudományi rendszerek összegzéseként foglalta írásba a négy orvostudományi tantra (Gyüshi) első verzióját. Ennek a műnek és más orvostudományi írás alapján hozta létre az ifjabb Yuthog Yonten Gonpo a 11. században a "Gyüshi" mai változatát, a tibeti orvoslás alapművét.  A mű 84000 betegséget osztályoz és 2293 gyógyszerösszetevőt mutat be.

A 17. században fejlődött ki a hagyományos tibeti orvoslás. Őszentsége, az V. Dalai Láma építtette a Potala palotát és alapította meg Chakpori Orvostudományi Intézetet Lhasa-ban. Uralkodója, Sangye Gyamtso dolgozta át a Gyüshit és "Blauer Beryll" címmel kiadta kommentárját a tibeti orvoslásról.  Ezen kívül kezdeményezte 79 festmény elkészítését, az úgynevezett orvostudományi Thangkát, amely művét illusztrálja. A Gyüshi, a Blauer Beryll kommentár és a 79 Thangka a mai napig alapjai a tibeti orvoslásnak.

1916-ban alapította S.H., a 13. Dalai Láma a második orvostudományi és asztrológiai iskolát Lhasa-ban, a Men-Tsee-Khang-ot. Ez az intézmény szerzetesek és laikusok előtt is nyitva állt. A tibeti orvosok képzése a betegek gyakorlati ellátására irányult. A tibeti orvoslás alkalmazása nemcsak Tibetre korlátozódott, hanem elterjedt Mongóliában, Kínában, Oroszország buddhista régióiban (pl.: a szibériai Burjátföld) Közép-Ázsiában, Nepálban, Sikkimben, Butánban és Ladakh-ban. A 19. század orosz cári birodalmában a tibeti orvoslás hatásának jó híre eljutott a cári udvarba, Szentpétervárba. Tibeti orvosok, akik eredetileg Burjátföldről származtak, ott nyitottak klinikát a tibeti orvoslásnak. 

A tibeti orvoslás útja a modern kor felé

Tibet kínai megszállása előtt 1959-ben a fővárosban Lhasa-ban volt két orvosi központ: Chakpori és Men-Tsee-Khang. A kultúrforradalom idején Chakpori és sok más értékes írás lett megsemmisítve. Sok orvos halála miatt a hagyományos gyakorlati tudás egy része elveszett. A Men-Tsee-Khang Lhasában szerencsésen túlélte ezt az időszakot és a tibeti orvoslást Tibetben a mai napig is tanítják és gyakorolják. 1961-ben alapította újra a tibeti emigráns kormány Észak-Indiában a Tibeti Orvostudományi és Asztrológiai Intézetet. Az intézet célja a tibeti orvoslás és asztrológia tudásának fenntartása, támogatása és továbbfejlesztése. Ma már több nagyobb  leányklinikája is van Indiában. A Chakpori Intézetet is újra létrehozták Indiában.  

A tibeti orvoslás továbbfejlesztésére és annak nyugati elterjesztésére törekedett S.H., a 14. Dalai Láma. A Padma AG-nál tett látogatása alkalmával 2005 augusztusában a Dalai Láma kompromisszumot kezdeményezett a nyugati és keleti orvoslás között:

„Orvostudományunk továbbfejlesztéséhez nagy segítséget jelent, hogy szabadsággal, törvényhozással és objektív tudományos munka hagyományával rendelkező országok léteznek.  Ez nagyon fontos és hasznos. Ezen kívül nagyra becsülöm az Önök munkáját, amit itt teljesítenek. Egészen csodálatos, csodálatos. Ezen kívül remélem, hogy a jövőben a Dharamsala-ban lévő orvosi központunk szoros kapcsolatot fog kialakítani Önökkel és úgy vélem, hogy néhány orvosunk néha eljön beszélgetni és közös kutatási projekteket megvalósítani. (…) Már régóta úgy gondolom, hogy a tibeti orvoslás különböző országok orvosi hagyományainak kombinációja. (…) Tehát már korábban szoros együttműködés létezett a tibeti és más orvosi hagyományok (Kína, India és mások) között. Ma a 21. században folytatnunk kell ezt az együttműködést a közös emberiség javára. „

Tibeti orvoslás napjainkban

Sajnos napjainkban csak kereken 2000 képzett tibeti orvos él világszerte. Ennek ellenére a tibeti orvoslást Ázsiában és Tibeten túl is gyakorolják. pl. Indiában, Nepálban, Butánban, Mongóliában és Oroszországban. Ezekben az országokban a tibeti-burjáti orvoslás a hagyományos orvostudomány mellett is el tudott terjedni. A keleti orvoslás központjában, Ulan Ude-ban próbálnak új utakat felfedezni: a pulzusvizsgálatot számítógépes eljárással szeretnék alkalmazni. Ez fontos állomása a tibeti orvoslásnak, melynek központja továbbra is a Men-Tsee-Khang Intézetben az indiai Dharamsala-ban maradt.  Az indiai államok 2009 óta ismerik el  hivatalosan a "Sowa rigpa"-t , a tibeti gyógyító tudást az ajuvedikus orvostudomány mellett. 

Európa

Néhány tibeti orvos kivándorolt Európába, az USA-ba és Kanadába.  Ezek az orvosok tudásukkal hozzájárultak a tibeti orvoslás nyugati terjesztéséhez. Törvényi okok miatt azonban nem praktizálhatnak „tibeti orvosként”. Ennek ellenére tudásukat továbbadják egészségügyi és táplálkozási tanácsadás formájában a betegek egészsége érdekében. (pl.: a Tibeti Medical Centerben Spanyolországban, a Tibeti Orvoslás New Yuthok-i Intézetében, a Hagyományos Orvoslás Nemzetközi Akadémiáján, mindkettő Olaszországban).

A tibeti orvoslás nyugaton még mindig messzi van a hivatalos elismertségtől. Ezt az elismerést hosszútávon kizárólag a hatékonyságának tudományos szintű bizonyítása és dokumentációja tudja biztosítani. Svájc ezen a téren úttörőnek számít, mert a Svájci Gyógyszerészeti Intézet, a Swissmedic alternatívgyógyászati kategóriában elismeri a „tibeti orvosságot”.